Ha ma valaki Berlinbe érkezik, egy dinamikusan fejlődő metropolist lát, ahol pezseg az élet, épülnek a modern pályaudvarok, bevásárlóközpontok. Nyoma sincs már az egykori megosztottságnak. Illetve nyoma még van, de csak mutatóba, hogy emlékezzünk a régmúlt időkre.
A német főváros a világtörténelem egyik legkülönlegesebb történetével „büszkélkedhet” Az egykori birodalmi központot évtizedeken keresztül egy fal osztotta ketté. Ez ma már történelem. Aki erre szeretne emlékezni, megteheti a fal egy megmaradt darabja mellett berendezett múzeumban. De itt, Berlinben rengeteg más emlékeznivalót is találunk.
A Múzeum-sziget értékei
A Múzeumsziget múzeumaiban civilizációnk történelmének legkiválóbb darabjai között tallózhatunk. A Das Alte Museumban (Régi Múzeum) a világ egyik legnagyobb és legértékesebb antik szoborgyűjteménye található, de a Neues Museum (Új Múzeum) aranyozott és színesre festett termeiben is felbecsülhetetlen kincseket látni. Van itt egyiptomi gyűjtemény, de római és ókori görög szobrok, grafikák is. Nekem mégis a Pergamon Múzeum tetszett legjobban. A leírhatatlanul gazdag gyűjteményből a babiloni Ischar-kapu és a pergamoni Zeusz oltár örök emlék marad.
Nem messze innen találjuk a Berlini dómot, melyet az NDK-s időkben lebontásra ítéltek. Szerencsére erre végül nem került sor, sőt, 1983-ban kívülről még fel is újították az épületet. A prédikáló- és műemléktemplom alatt az egykori császári família, a Hohenzollernek családi kriptájában 97 szarkofág nyugszik.
Séta a hársfák alatt – Unter den Linden
A Múzeumszigetet elhagyva Berlin legismertebb útját választottam: végigsétáltam az Unter den Lindenen, azaz a Hársfák alatt. Valamikor a XVI. században itt egy keskeny kis út vezetett a választófejedelem Spree-parti vadászkastélyától az erdőn át a város központjába. Száz évvel később az út szélére hársfákat és diófákat telepítettek. Innen kapta a nevét a történelmi utca, ahol III. Frigyest 1701-ben Poroszország első császárává koronázták. Az Unter den Linden palotái az ezt követő 150 évben épültek. A II. világháború után a keleti városrészhez tartozott, az újraegyesítés után pedig felújították a palotákat.
Ha többet szeretnénk megtudni Berlin történelméről, sétáljunk el a Berlin történetét bemutató formabontó kiállításhoz a „The Story of Berlin”-hez a Kurfürstendammra. A 3,5 kilométer hosszú sugárúton található modern kiállítás 1999-ben nyílt meg, és csaknem 7000 m2-en mutatja be a város 800 éves történelmét. A város múltja 4 emeleten elevenedik meg, 3 dimenziós hanghatások, érintésre induló filmek, élménytermek, időalagutak várják a látogatót. A „Berlin története” igazi XXI. századi múzeum.
Ahol mindenki vásárol – KaDeWe
Ha már a Kurfürstendammon járunk, térjünk be a Nyugat Áruházába (Kaufhaus des Westens), a KaDeWe-be. Az 1906-ban, azaz éppen száz éve épült áruház a hidegháborús időkben a piacgazdaság és a nyugat jelképe volt. A ma is hatalmas épületben összesen 60 000 m2-en bolyonghatunk, az óriási áruválaszték mellett számos étterem, kávézó, pizzéria, bárok, télikert, és – a helyiek elmondása szerint – Európa legnagyobb élelmiszerválasztéka vár ránk. Az biztos, hogy itt mindent megtalálunk, de hogy ugyanoda visszataláljunk, az több esélyes.
A KaDeWe-től nem messze áll Európa egyik legfurcsább temploma, Vilmos Császár Emléktemploma. A Németország első császárának emlékére épült, eredetileg latin kereszt alakú templom 1943 novemberében bombatalálatot kapott. A megmaradt romépület évtizedekig rontotta a berlini látképet, míg végül 1956-ban pályázatot írtak ki az újjáépítésére. Eredetileg a modern és a klasszikus építészet ötvözése lett volna a cél, ám ehelyett egy betonból, üvegből és fémből épített, hatszögletű épület éktelenkedik a régi romok mellett. Jellemző, hogy a berliniek csak „Szuvas fog”-nak csúfolják.
De térjünk vissza az Unter den Linden-re, ahol testközelből érezhetjük a történelmi légkört. Berlin jelképe, a Brandenburgi kapu több mint kétszáz év alatt sok történelmi vihart megélt. 1788-91 között építették, és mintája az athéni Akropolisz bejárata volt. Sokáig vámhatárként szolgált Berlin és Brandenburg között. A kapu tetején található négyes fogat is megélt egy s mást: Napóleon például, amikor elfoglalta Berlint, hadizsákmányként vitte magával. 1914-ben került vissza, majd ’45-ben a szovjetek zászlaját tűzték ki rá. A Brandenburgi kapu a kettéosztott Berlin keleti oldalán állt, mögötte húzódott a fal. Az újraegyesítés után felújították, ma turisták tömegeit vonzza. No meg a biciklis riksákat, amelyek szintén turistákra vadásznak.
A Reichstag új kupolája
Egy ilyen háromkerekűvel egyébként könnyedén eljuthatunk az újjászületett Reichstag épületéhez is. A német parlament épületét sem kerülték el a politikai-történelmi viharok. Az 1871-es Német Egység hatalmának szimbolizálására emelték, a franciáktól kapott hadisarcból. 1933. február 27. éjszakáján leégett a főkupolája, a gyújtogatással a náci propaganda a kommunistákat vádolta. A II. világháború után először a kelet-németek építették újjá, majd 1995-től kezdték el a legújabb átalakítási munkálatokat, melynek eredménye egy csodás üvegkupola lett. A kupolába bárki felgyalogolhat egy speciális rámpán, felülről pedig gyönyörködhet a városban.
A Reichstagtól viszonylag távolabb, a Potsdamer Platz-on dübörög az élet. A tér már a századfordulón is hatalmas forgalmat bonyolított le, mert a potsdami vonat több tízezer munkást hozott a városba, akik itt szálltak le a vonatról. 1924-ben itt állították fel Németország első közlekedési lámpáját, amit ma is láthatunk. De ma már nem ez a legnagyobb látványosság a téren.
Bár a II. világháború után, amikor Berlint szektorokra osztották, a tér éppen az orosz, angol és amerikai zóna határára került, így sokáig senki földje lett, ám a kilencvenes évektől kezdve szédítő tempójú fejlődésnek indult. 1992-ben Európa legnagyobb építkezése kezdődött itt, melynek eredménye egy teljesen új, XXI. századi városrész lett üvegpalotákkal, irodaházakkal, hotelekkel, mozikkal, színházakkal.
Sony központ – a szórakozás fellegvára
Ezek közül számomra a legfeltűnőbb és legérdekesebb a Sony-központ, amely nem más, mint egy szórakoztató komplexum. A 4 000 m2-es Forum körül összesen hét épület alkotja a terület központját. Az üzletek, irodák, kávézók, mozik felett a világ egyik legcsodásabb üvegkupolája pompázik. Az 500 tonna súlyú kupola egy bicikli kerekéhez hasonlít, a küllőket esténként kivilágítják, és percenként változik a színe. Lenyűgöző látvány és érdekesség, hogy a kupolát csak néhány fémszál tartja.
Spree – Berlin folyója
Nem sokan tudják, hogy Berlin a vizek városa is. Városnézésem utolsó állomásaként a berlini csatornákat választottam. Berlint a Spree folyó választja ketté. De nemcsak a folyó, hanem a csatornái is hajózhatók. A leghosszabb Landwehrkanal például több mint 10 kilométer hosszan kanyarog Berlin utcái között. Valamikor ezeken a csatornákon teherhajók szállították a fát, az építőanyagot, az élelmiszert, ám mára a csatornák teljesen elvesztették gazdasági szerepüket. Ma csak az idelátogató turisták szállnak hajóra, hogy a vízről is megcsodálják a múlt és a jelen harmonikus együttélését a német fővárosban.
Forrás: Világjáró Magazin
