A bajor királyság mindössze hat évtizede létezett, mikor trónját a kicsit különc, de határozottan nagyravágyó és mindössze 18 éves Ludwig foglalta el. A végletesen romantikus lelkületű uralkodó röpke 17 évig ült a trónon, meglehetősen kevés érdeklődést mutatva a politika és a közügyek iránt. Annál jobban izgatta viszont az építészet: három csodaszép kastélyt építtetett Bajorország gyönyörű vidékein, csupán azért, hogy kedvét lelje bennük.
Németország legdélebbi részén az óriási hegyek és méregzöld alpesi legelők közé türkizkék tavakat, tükör tiszta tengerszemeket, kecses vízeséseket pingált a természet szépérzékkel megáldott keze. Aligha szorul magyarázatra, hogy e romantikus környezet miért ihlette káprázatos kastélyok építésére azt, aki éppen megtehette. Schwangau vidékén, látótávolságon belül két „mesekastély“-ban is gyönyörködhet az erre barangoló, a környék takaros kis falvai, színes házai, finom ételei együtt hamisítatlan bajorországi kalandozást ígérnek.
Füssen városa az osztrák határ mellett fekszik, az Alpok lábánál. A barátságos kisváros évszázadokon át püspöki székhely volt, főutcáján végigsétálva a VIII. században alapított bencés kolostorhoz és a hatalmas barokk templomhoz jutunk. A város fölé emelkedő Hohes Schloss (vár) valamikor az augsburg-i hercegek rezidenciája volt, érdekessége, hogy a falain található egyedülálló festmények azt a hatást keltik, mintha kiugró erkélyek és tornácok díszítenék az épületet.
Neuschwanstein-i kastély
A várostól nem messze találjuk Bajorország messze földön híres büszkeségét, a Neuschwanstein-i kastélyt. Bár a romantikus építészeti stílus nem létezik, mégis elég csak egy távoli pillantást vetni a gyönyörű mesekastélyra, máris a XIX. század történelmi nosztalgiára hajlamos hangulatát érezzük megelevenedni. Ekkoriban ugyanis egész Európa a középkori lovagvilág bűvkörében élt, az építészet merészen alkalmazta a romantika más művészetek terén jól bevált kellékeit. A Neuschwanstein-i kastélyon hegyes kis tornyok apró, titkokat rejtő toronyszobákkal, és hatalmas lovagtermek, fényűző berendezéssel emlékeztetnek a rég letűnt időkre.
A festői környezetben fekvő mesepalotát II. Lajos bajor király építtette 1869 és 1886 között. Kora egyik legellentmondásosabb uralkodója volt, akit 1886-ban elmebetegnek nyilvánítottak és megfosztottak a hatalmától. A fiatal királyt ugyanis a politika helyett inkább a művészetek vonzották, Richard Wagner zenéje pedig egyenesen elementáris hatással volt rá. A király óriási összeggel támogatta az egyre népszerűbb művészt, aki a rossz nyelvek szerint az uralkodó szívében is fontos helyet kapott. Wagner azonban „cserbenhagyta“ legfőbb patrónusát, II. Lajos pedig hiába jegyezte el Sophia hercegnőt, Erzsébet királyné (Sissi) testvérét, mert végül többszöri megerősítés és visszalépés után mégis felbontotta az eljegyzést, és soha nem nősült meg.
A mesekastélyt – melynek tervét saját bevallása szerint Wagner muzsikája inspirálta – 1867-ben kezdte építtetni egy régi német lovagvár helyén. E legismertebb bajor kastély mellett azonban továbbiakat is emeltetett: előbb Linderhof mellett egy nyári palotát, majd versailles-i mintára a Herrechiemsee-i kastélyt. A mesés és merész álmokat valóra váltó építkezés persze rengeteg pénzt emésztett fel, ezért a király tanácsadói és miniszterei ellene fordultak. Az álomvilágban élő II. Lajost végül elmebetegnek és uralkodásra képtelennek nyilvánították. Miután unokatestvérét, Luitpoldot kinevezték régensnek, Lajost Schlossberg-be vitték, ahol hátralévő életét kellett volna eltöltenie. Másnap éjszaka azonban holtan találták a vár melletti Starnberger tóban Dr. Guddennel, kezelőorvosával együtt. Halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok.
A Neuschwanstein-i kastély felé tartva félúton érdemes pihenőt tartanunk a Marienbrückénél. A 304 méteres szakadékban rejtőző folyócska és vízesés felett átívelő impozáns vashidat II. Lajos édesanyjáról, Mária királynőről nevezték el. Gyönyörű kilátás nyílik innen a kastélyra, s az utazó olthatatlan vágyat érez arra, hogy végre bekukkanthasson ebbe az ígéretes mesevilágba. A pompás várkapun belépve máris középkori hangulatba csöppenünk, s az időutazáshoz hasonló élmény a séta során folytatódik: a trónterem bizánci stílusban készült, a falakat díszítő freskókon többek között a német lovagkor eseményeit követhetjük nyomon.
A bőséges fantáziával megáldott király még egy cseppkőbarlangot is készíttetett a palota egyik részében. A harmadik szint teraszáról pedig újabb pazar kilátás nyílik: balra a Poellat-völgy, a 149 méteres vízeséssel és a Mária-híddal, jobbra a Bajor Alpok, és az alatta elterülő két kis tó: az Alpsee és a Schwansee található. S hogy a festményre illő kép tökéletes legyen, a kastély ablakából egy másik kastélyra láthatunk: a két tó között a régi Schwanstein palotára, amit ma Hochenschwangau-nak hívnak. Ebben és a körülötte lévő csodás vidéken töltötte gyermekkorát II. Lajos király.
Hochenschwangau-i kastély
A Hochenschwangau-i kastély jóval régebbi múltra tekint vissza, mint a „mesekastély“. Helyén már a XII. században lovagvár állott. Tulajdonosai Schwangau lovagjai voltak, a híres család a XVI. században halt ki, a vár így évszázadokig üresen állt, a napóleoni háborúkban pedig erősen megrongálódott. Végül – különleges fekvésének köszönhetően – I. Maximilian bajor koronaherceg, majd II. Maximilian király felújították, átalakították az épületet. Ma tizennégy korabeli bútorokkal berendezett szobát járhatunk végig. A kastély kis kápolnájában lévő oltár a XV. századból származik, míg a biliárd szoba II. Maximilian idejéből való.
