Sri Lanka könnycsepp alakú szigete az Indiai – óceánban a legenda szerint az a hely, ahol Ádám a földre lépett, mikor kiűzetett a paradicsomból. A buddhisták szerint Buddha is ezt a szigetet látogatta meg útban az örök élet felé.
A kis trópusi sziget Indiától dél-nyugatra terül el. Ez az apró ország Magyarországnak mindössze kétharmada, de valódi paradicsom a turisták számára: csodás tengerpart, gazdag kultúra, ősi történelmi emlékek, táji szépség, sokszínű élő-, és növényvilág és nem utolsósorban barátságos emberek.
Az ország lakosai
Sri Lanka lakossága 18 millió, ebből több, mint 1 millió Colombóban, 
a fővárosban él. Népsűrűsége igen nagy: 270 fő/km2 (csak összehasonlításképpen: Magyarországé 120 fő/km2). Az ország lakosainak nagy része szingaléz. A tamil kisebbség 18%-ot tesz ki. Mind a szingalézeknél, mind a tamiloknál kasztrendszer van, melynek lényege, hogy a társadalmi osztályok élesen elkülönülnek egymástól, s ki milyen kasztba születik, abban is marad élete végéig. Ám ez a sri lankai kasztrendszer nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint az indiai. A sri lankaiak kedvesek és segítőkészek, de bármilyen kis szolgáltatásért borravalót várnak. Nagy érdeklődéssel figyelik a turistákat.
Történelem és történelmi látnivalók
Sri Lanka történelme a legendák világáig nyúlik vissza. Őslakosai a 
Veddák voltak, kiket a i.e. VI-V. században az Indiából érkező szingalézek igáztak le. Az i.e. IV. századtól a i.u. X. századig állt fönn az anuradhapurai királyság. A i.e. III. században – mikor Indiában Asoka király uralkodott – terjedt el Sri Lankán a buddhizmus. A sri lankai buddhizmus ma is a legmagasabb rendűnek tekintett buddhizmus, vezető szerepet tölt be a buddhista iskolák között.
Anuradhapura bukása után a pollonaruwai királyság időszaka következett (i.u. X-XII. század). Anuradhapurát és Pollonaruwát hanyatlásuk után visszahódította a dzsungel, s az angolok megérkezésekor már csupán a legendák szóltak róluk. 1890-ben kezdték el a romok feltárását. Anuradhapura és Pollonaruwa ma szépen feltárt, látogatható romvárosok.
A másik monumentális építmény, mellyel többször találkozhatunk, a víztározók. Az ókori uralkodók már az időszámításunk előtti évszázadokban hatalmas víztározókat építettek biztosítandó az öntöző-, és az ivóvizet. A sri lankai szobrászatban a Buddha-ábrázolás dominált régen és dominál most is. Sri Lanka Buddha-szobrok nélkül nem is képzelhető el. Buddhával találkozik az ember a parkokban, a templomokban s az útkereszteződésekben is.
A sigiriyai sziklaerőd, Sri Lanka egyik leghíresebb nevezetessége, szintén az anuradhapurai királyság időszakából származik. Lenyűgöző látvány a 200 m magas szikla a síkság közepén. A sziklára lépcsők vezetnek fel. Félúton egy kis mesterséges barlangban láthatók Sri Lanka egyedüli világi témájú freskói: a mennyei leányzók. Az 1500 évvel ezelőtt készült festmények méltán híresek. 
A hajdani 500 freskóból azonban mára mindössze 22 maradt. Az ókori virágzó birodalmak független élete után 1505-ben a portugálok megérkeztével élénk kapcsolat létesült a sziget és Európa között. Megindult a fűszerkereskedelem. A 153 évig tartó portugál uralmat a mohóság és az intolerancia jellemezte. A portugálokat a hollandok követték, majd 140 év elteltével 1815-ben az angolok gyarmatosították a szigetet. 1948-ban az ország a Brit Nemzetközösség független tagja lett.
Az ország neve
Az ország neve történelme során többször változott: lakosai, a szingalézek mindig is Lankának nevezték. A rómaiak Taprobane-nak, a mohamedán kereskedők Serendib szigetének, a portugálok Ceilao-nak, a hollandok Ceylannak, az angolok Ceylonnak. Ma nevét 1972-ben kapta, mikor ősi nevéhez a “Sri”, azaz ragyogó előtagot kapcsolták.
Kultúra és vallás
A sri lank
ai kultúrában kiemelkedő szerephez jut a vallás. A lakosság 70%-a buddhista, de szép számmal találkoztunk keresztény és hindu templomokkal, mohamedán mecsetekkel is. A buddhista templomok igencsak különböznek a hindu templomoktól: a hindu templom számtalan pici szobrocskával díszített színes, feltűnő, hivalkodó épület, míg a buddhista templom kevésbé harsány, természetközelibb. A Kandy tánc-, és dobművészet egyedülálló. Csak dob szólt, erre táncoltak a színes maszkokat viselő táncosok. Az ilyen maszkokat kézzel faragják és kizárólag természetes színezékekkel festik meg, melyeket fákból, s egyéb növényekből nyernek. A maszkokat elsősorban szertartásokhoz, színházi- és táncelőadásokhoz használják.
A fafaragás művészete Sri Lankán ősi múltra tekint vissza. Többfajta fát faragnak: rózsafát, ébenfát, tikfát, mahagónit, balzafát s az illatos szantálfát. Kisebb-nagyobb szobrokat, székeket, intarziás bútorokat készítenek belőlük.
Népviselet
Sri Lanka népviselete nem olyan népviselet, amit csak esetenként vesznek fel. Itt a nők 90%-a nap mint nap viseli a “szárit”. Ez a szári egy 6 m hosszú textília, amelyet hagyományaik szerint megszabott módon magukra tekernek. Alatta a felsőtestükön egy rövid ujjú derékig érő testhezálló felsőt viselnek. A szári kimondottan csinos viselet. A sri lankai nők egzotikusak, szépek: barna a bőrük, szemük és hajuk ébenfekete. A férfiak népviselete a “száron”. Ez szintén egy téglalap alakú vászon, melyet a derekukon megcsomóznak, s felülre egy normál gombos, galléros inget vesznek hozzá. A férfiak kis növésűek az európaiakhoz képest, s feltűnően vékony testalkatúak.
