“Szentéletű Beda szerzetes úti könyve említé ama szigetföldet, mely Thule néven jegyeztetett, s hat napi vitorlázásra lelhető Britanniától északi irányban. Jegyzé, hogy ott télidőben a Nap világa meg nem jelenék, nyári éjen sötétre sosem fordula. Bölcs emberek tudni vélik, hogy Izlandot korábban Thulénak nevezték…” Az említett Beda szerzetes 735-ben halálozott el, a fönti sorok pedig Bölcs Ari tollából származnak a XII. század derekáról.
Izland – mindenkinek mást jelent
Ki ne kapná föl a fejét, ha Izlandot hallja emlegetni. Itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, Európa határain belül, mégis milyen távoli a csengése, hideg borzongást kelt már a puszta neve is. Nyelvéből egyetlen szó: a „gejzír” a magyarban is használatos. Van, akiben Izland említése a marcona viking hajósok sarki szélben lobogó szakállát, másokban Wagner operaszínpadának valkűrjeit, északi hőseit idézi fel.
A földrajz szerelmesei számára a Föld születésének lenyűgöző reprezentációját hordozza, nagyvárosi rohanó életű kortársainknak a megnyugvást, a szabadságot szimbolizálja. Izland a végletes ellentétek kovácsolta egység, a jég és a tűz országa, ahol az Alkotó mind a mai napig bizarr újdonságokkal kísérletez fáradhatatlanul. Egy rosszul sikerült formát pillanatok alatt lávafolyondárral ismét beolvaszt, az izzó lávát szökőárral, jéggyaluval megdermeszti. Karibi hurrikánokat megszégyenítő szelet támaszt, hideg éjszakákon pedig északi fénybe öltözve lejt tündértáncot az égbolton.
Izlandon a Természet az Úr
Izland legmeghatározóbb jellemzője, hogy sziget. Az a szomszéd, aki 800 km-re lakik, rossz szomszéd már nem lehet. Akinek pedig nincs ellensége, az nem kell, hogy a védelemre költsön. Egyetlen ellensége barátja is egyben, az emberi létet alapvetően meghatározó tényező: a Természet. Ki alázattal fejet hajt előtte, harmonikus részévé válhat, aki viszont szembefordulva dacolni próbál vele, depresszióba taszíttatik, vagy menekülni kényszerül. A bő Magyarországnyi földterület, úgy lóg az Északi sarkkörön, mint szárítókötélen a fehér ing (a csipesz neve Grímsey-sziget). Összlakossága Debrecenben elférne, de tudjuk, nem a sokaság, hanem a lélek számít… Hogy kis nemzet lenne? Vigdís Finnbogadóttir asszony, a Köztársaság negyedik elnöke nyilatkozta egyszer, hogy az a nemzet, amelynek saját nyelve, kultúrája, történelme van, ügyes-bajos dolgait maga intézheti szabadon – kicsi nem lehet.
Az izlandi utazó hajlamos szégyenkezve tekinteni fel Európa patinás építészeti emlékeire. Arra gondol, mikor ezek épültek, ők otthon még földbevájt tőzegkunyhókban nyomorogtak. Elfelejti, hogy a hagyomány nem pusztán kőfalakban nyilvánulhat meg. Az Izlandra utazó ne is keressen emberi kéz alkotta csodákat. Másfajta csodát keressen: olyat, melynek keletkezéséhez nem tapadt emberi vér és veríték.
Izland lenyűgöző kultúrája – amiről csak kevesen tudnak
Az izlandi kultúra az írás kultúrája, ezért cikkünk bevezető sorait is a nagy izlandi sagák egyikének, a Honfoglalás Könyvének első soraiból választottuk. 1150 körül látott napvilágot ismeretlen szerző tollából az a „Nyelvtani értekezés”, amely a viking nyelvvilág hangzóihoz igazította a latin betűk használatát. Ez idő óta írnak azon a nyelven, amelyet Izland, éppen elszigeteltsége folytán néhány jelentéktelen módosulással 800 éven át érintetlenül megőrzött. A sagák és az Eddák fennmaradt, ma is hozzáférhető középkori kéziratai a skandináv kultúrtörténet legféltettebb kincsei.
A XXI. század izlandi újszülöttjei olyan anyanyelvet kapnak ajándékba, mellyel e kincseskamra egész életükben tárva-nyitva áll előttük, míg dán, norvég, svéd kortársaik zömének e tárház már soha nem nyittatik meg. Az írás még ma, a világháló dominanciája alatt sem veszített jelentőségéből. A statisztika Izlandot, mint az egy főre jutó könyv- és sajtótermék-kiadásban, valamint az írásra „vetemedők” arányában világelsőt említi immár évtizedek óta. Amikor az idők folyamán európai kortársaik szomorúságukban-boldogságukban dalra fakadtak és táncra perdültek, ecsetet vagy szobrászvésőt ragadtak, kastélyokat és katedrálisokat emeltek, Izland népe mécsessel kezében kamrájába zárkózott, hogy érzelmeit verstani kötöttségek előtt fejet hajtva szavakba öntse, s a szavakat borjúbőrre, később papírra – napjainkban floppyra – mentse.
A viking-kor hősei nagy sárkányhajóikkal és parányi lélekvesztőikkel egyaránt rettenthetetlenül szelték az északi tengerek vizeit, majd a később Amerikának keresztelt kontinens partjaitól Konstantinápolyig bejárták az akkor ismert világot. Királyok sorát szolgálták kardjukkal, a legtöbb jutalmat mégsem harci kedvükkel és vitézségükkel, hanem hősi énekeikkel érdemelték ki a felséges udvarokban.
A versfabrikálás formai tökélyre emelése ma is általános elismerést arat. Összejövetelek, népünnepélyek, társas utak, de még az Althing (Országgyűlés) ülésének is elengedhetetlen „műsorszáma” a versben való beszéd, egy feladott kétsoros „labda” megfelelő alliterációval, ritmussal és rímekkel való leütése, melynek persze tartalmilag is illik kapcsolódnia a felvetett témához.
A középkor szépséges kéziratait, melyeket a dán király küldöttsége 1971-ben ünnepélyes külsőségek közepette adott vissza időközben függetlenné vált egykori alattvalóinak, ma az Állami Egyetem bölcsészettudományi karának épületében kialakított múzeumban lehet megtekinteni.
Hogyan jutunk el Izlandra?
Izland megközelítése kétféle módon lehetséges. Az érkezők túlnyomó többsége a légi úton érkezik. Keflavík nemzetközi repülőtere egyben NATO-támaszpont is, ahol a nemzeti légitársaság, az Icelandair polgári légikikötőt is üzemeltet. Nyáridőben a norvégiai Bergenből, illetve a dániai Hantsholmból a Norröna-komppal is elérhetjük Izlandot. Az utazókat hétvégi kikapcsolódásra és többhetes expedíciókra egyaránt csábító ajánlatok várják. Reykjavík autóparkja – bár mindössze bő százezres lakosságú kisvárosról van szó – mégis nyüzsgő fővároshoz, igazi központhoz illő képet nyújt.
Izland természeti csodái
Szép időben a „ki-befjorduló” tengerszegletek, s az Öböl túlpartjáról átcsodálkozó öreg hegy, az Esja festői képet nyújt, a váratlanul érkező, vízszintes záporral eláztató délnyugati irányú viharos széllel való találkozáskor viszont akár a középkori viking honfoglaló beszámíthatóságát is joggal kétségbe vonhatja a mai utazó. Izland ugyanis gyönyörű ország – amikor éppen látszik. Kuriózumainak tárháza végtelen. A vulkanikus működés számtalan változatára találhatunk példákat. Szolfatárák, krátertavak, lávamezők, hőforrások bukkannak fel úton-útfélen. A több száz vízesés külön albumra elegendő fényképanyagot szolgáltat, s még nem is szóltunk a természet többi csodájáról… Megzabolázhatatlan gleccserfolyók óriási víztömege zuhan alá vad dübörgéssel, másutt kecses patakok mutatnak be százméternyi szelíd keringőt. Fátyolként tör fel a víz a lávamezőn keresztül, vagy éppen lenyűgöző bazalterdő egyedülálló ornamentikája teszi felejthetetlenné az elénk táruló látványt.
Izland jégmezői, gleccserei az utolsó jégkorszak megmaradt emlékei. A végtelen fehérségben való száguldás mámorát motoros szánnal kipróbálni, igaz, életveszélyes, ugyanakkor zabolátlanul boldogító élmény is. Gyengébb idegzetűeknek javasoljuk a gleccserlagúnán való jéghegy-közi hajókázást, tengeri betegségre vágyóknak pedig kevésbé szép időben a bálnalest. Aki mindenképpen nagyon sokat szeretne költeni, vásároljon vadlazacra szóló pecaengedélyt, akár éppen Bill Gates vagy Charles herceg horgászó helye mellett. Aki szerényebb takaró alól nyújtózkodik, annak elegendő egy hátizsák, egy sátor és egy pár jó bakancs is… Izland segít egy tágabb világba törni ki zsúfolt hétköznapjainkból. A tér, mely kitöltésre szólít, száz kilométerekben mérhető.
A horizont átélése, megtapasztalása mámorító élmény. Embermilliós környezetünkhöz szokott lelkünk, mint a palackba zárt szellem, Izlandon kiszabadul, s kitölti a végtelennek tűnő teret. Ez az a csoda, mely minden odalátogatót megérint, de kevesekben tudatosul. Ehhez szeretnénk képeinkkel kedvet támasztani, s mindenkinek nagyon jó utat kívánni.
